Megtörtént a nagy bejelentés (amit már hosszú hónapok óta sejthettünk), az Ubisoft végre leleplezte a következő Assassin's Creed játékot, ami nemes egyszerűséggel a Valhalla alcímet kapta, a viking mitológia túlvilága után.

Biztosan állítom, hogy a gamerek 99%-a találkozott már legalább egyszer az Assassin's Creeddel valamilyen formában, és a legtöbben játszottak is a sorozat egy, vagy akár több darabjával is. A mai napig egyik legközkedveltebb második részt, valamint a 2013-as Black Flag alcímű epizódot tartják a legjobb játékoknak a sorozat történelmében. A 2015-ös, Syndicate alcímmel ellátott, iparosodás kora beli Londonban játszódó epizódon azonban már erősen látszódott, hogy a sorozat a kifulladáshoz közelít. A rajongók jelentős része elégedetlen volt a kevés újítással, és a játékmenet egysíkúságával, és sokan már temették a szériát, lévén ebben ennyi volt összesen.

Az Ubisoft megfogadta a rajongók kritikáit, és egy évre szüneteltette az AC-t, ekkor, 2016-ban semmilyen új játék nem érkezett, csupán egy film adaptáció, Michael Fassbenderrel a főszerepben. Erről most inkább ne is beszéljünk, mindenki nézze meg magának, és döntse el, hogy tetszik-e neki.

Aztán az Assassin's Creed 2017-ben soha nem látott minőségében tért vissza, hogy alapjaiban formálja át azt, amit eddig a sorozatról gondoltunk. Az Origins teljesen új harcrendszert, óriási nyílt világot, gyönyörűen kidolgozott ókori egyiptomi környezetet, élvezetes történetet, valamint kevésbé repetitív mellékküldetéseket kapott, amire már igencsak szüksége volt a szériának. Ezt követte a 2018-as Odyssey, ami az ókori görög környezettel talán még egy lapáttal rátett az Origins előző évi sikerére, és az év játéka címért is versenyben volt. A fejlesztők véleményem szerint egy nagyon jó irányt vettek fel 2017-ben, számomra sokkal élvezetesebb lett a játék, és sokkal inkább el tudtam veszni a világaiban. Az egy év különbség a két játék megjelenése közt némi aggodalomra adott okot sokaknál, hogy az Ubisoft ismét rááll a tömegtermelt AC-ra, azonban a kiadó megnyugtatott mindenkit, nem lesz évenkénti megjelenés, a két játékot amúgy is egyszerre fejlesztették.

Itt már eléggé megosztó volt a széria legújabb két darabja, a rajongók egy jelentős hányada szerint ez már nem is tekinthető így Assassin's Creednek, mivel alapjaiban eltér az eredeti koncepciótól. Hiába a frissült harcrendszer, a teljesen új, nagyszerű élmény, amit a játék nyújtani képes, ha egyszerűen nem olyan, mint régen volt. Sokan azt látták volna jónak, ha ezek a játékok egyszerűen csak elhagyják az AC nevet, és külön címekként jelennek meg a kiadó gondozásában. Nos, ezzel én nem teljesen értek egyet, egyrészt már csak azért sem, mert ha ott van az, hogy Assassin's Creed, már sokkal többen fogják megvenni az adott címet, lévén hihetetlenül nagy rajongótáborral rendelkezik.

2019 első felétől elkezdődtek aztán a különböző szivárgások, és már ekkor úgy tűnt, viking témájú lesz a következő epizód, ami aztán igaznak is bizonyult végül. Na de minek köszönhető ez a hozzáállás a rajongók részéről? Sajnos, amíg nem volt számottevő változás a sorozat életében, addig az volt a baj, most, hogy friss, és sokkal befogadhatóbb játékokat kapunk, már az a baj, hogy nem hasonlít régi önmagára.

Véleményem szerint valamilyen szinten kétfelé lehet bontani az AC sorozat rajongóit.

- Az egyik fele az a csoport, akik nosztalgikus szemmel tekintenek vissza az immáron 13 éves franchise darabjaira, és nem nézik jó szemmel, hogy szeretett játékuk ennyire megváltozik a szemük láttára. Az emberek ezen része ad hangot inkább nemtetszésének az újabb részek esetében.

- A másik csoport azokból áll, akik egyértelműen örülnek a változásoknak, és annak, hogy a játék végül nem fulladt bele az egyhangúság mocsarába, és nem tűnt el végleg a süllyesztőben.

Magamat valahová a kettő közé sorolom, rettentően bejönnek az újragondolt epizódok, mindkettőbe 70-80 órát raktam, és ez valószínűleg a Valhallával sem lesz másképp. Mégis kicsit hiányzik a régi formula is, valahogy megvolt azoknak a részeknek a maga varázsa, így utólag szemlélve talán még jobban, mint amikor kijöttek. Számos ikonikus főszereplőt, karaktert, és helyszínt felvonultattak, és talán még mindig kicsit visszavágyunk ebbe az időszakba. Talán az Origins és az Odyssey főhősei nem sikerültek olyan jól, mint mondjuk Ezio Auditore, vagy Edward Kenway, mégis a történet, az elképesztően kidolgozott környezet, és a hihetetlenül méretes nyílt világ akkorát dob a játékmeneten, hogy teljességgel ellensúlyozza ezt számomra. És ami a legfontosabb. Abban a kérdésben, hogy ez egyáltalán Assassin's Creednek számít-e még, vagy sem, előbbi mellett teszem le a szavazatom. Egészen egyszerű az oka, miért. Az számít Assassin's Creednek, amit a fejlesztői annak álmodnak meg, és ellenkezhet a legelvakultabb rajongó is ez ellen, ameddig rengeteg ember élvezi az új részeket, addig eszük ágában sem lesz változtatni a formulán.

Egyetértesz velem, vagy éppenséggel vannak ellenérveid? Megosztó a téma, így biztosra veszem, hogy nem mindenki ért egyet a fent leírtakkal, de szívesen várom véleményedet a kommentek között!

A tavaly megjelent, 2019-es Metro Exodus egy közkedvelt, és sok rajngóval rendelkező játéksorozat, a Metro trilógia befejező része, ez pedig egy könyvadaptáció, Dmitrij Glukhovsky könyveit egyébként ajánlom mindenkinek.

A sztori egy apokalipszis utáni világban játszódik, melynek utolsó túlélői a moszkvai metróhálózatban tengetik napjaikat, és minden újabb reggellel egy újabb megpróbáltatás veszi kezdetét. Az Exodus egy nagyszerű játék lett önmagában is, amolyan félig nyitott világgal, és remekül elmélyített karakterekkel (a The Division-nel ellentétben itt inkább a karaktereken van a fő hangsúly). Artyom a harmadik részben végre megkapja története befejezését, ám hogy az jól, vagy rosszul végződik, már a mi kezünkben van, hiszen a játéknak két fajta befejezése is van. Vonattal járjuk be a metró helyett ezúttal már a kihalt Oroszországot, és számos megállón keresztül teljesítjük be kis csapatunk végzetét. A játék grafikája gyönyörű, az egyik első RTX által támogatott címek egyike, nekem egyedül talán csak a karakterek mimikájával volt egy kicsit bajom.

Emlékezetes karaktereket vonultat fel?

Véleményem szerint maga a főhős Artyom, habár egy kukkot sem szól az egész játék alatt, mégis maradandót alkot, mivel számos megpróbáltatáson megy keresztül, mire elér végre odáig, ahová mindig is vágyott. Kiemelném még Miller tábornok alakját, aki karizmatikus vezetőként tudja egyben tartani a metró, majd később az Aurora (vonat) legénységét. Illetve megemlítendő még lánya, Anna Miller, aki Artyom felesége is egyben.

Megéri megvenni úgy, hogy nem játszottál az előző részekkel?

Szerintem nem igazán. Ahhoz, hogy teljes képet kapj a Metro világáról, érdemes először a trilógia első 2 darabjával, a Metro 2033-al, illetve a Metro: Last Night Redux-al kezdened. Az Exodus ugyan önmagában is megállná a helyét, de tudván, hogy ez a játék mennyire meghatározó volt az elmúlt évtizedben, úgy javaslom a teljes trilógia beszerzését, az előbb említett 2 játék már kifejezetten olcsón megszerezhető.

Nyugodt, chilles játékélmény, vagy koncentrálni kell?

Egy kicsit mindkettő. Egy délutáni chillhez is illik, a tájak, a kihalt vidék nyugalma, és az aprólékos, kidolgozott részletei miatt, ám komolyabb koncentrációt igényel bizonyos részein, éppen ezért a második aspektus is érvényesül. Néhány ellenfélbe néha idegesítően sok ólmot kell pumpálni.

Megéri egyáltalán végigjátszani?

Hogyne. Kielégítő, és szükséges befejezéssel látja el főhősünk három epizódon keresztül ívelő kalandját, nem mellesleg demonstrációnak sem rossz, hogy mennyit is bír gépünk kihozni ebből a látványvilágból. Ugyan annyira nem hosszú, maga a fősztori 12-14 órás, ám legalább nem érződik úgy sehol, hogy felesleges dolgokat pakoltak volna bele, hogy elhúzzák az egészet.

Javaslat a megvételre: Akciósan

Nagyon-nagyon kevés játék lesz, melyet teljes áron ajánlok megvételre, a 60 euró nekünk, magyaroknak sajnos egyelőre rettenetesen soknak számít egy játékért, ami ráadásul igencsak kurta játékidővel rendelkezik, így javaslom, hogy egy nagyobb, tavaszi, vagy nyári vásár során csapjunk le rá, esetleg a trilógia másik két darabjával együtt. Ritka az olyan cím, melyet ténylegesen teljes áron azonnal megvennék, ám ebből is akad majd a jövőben.

Ha érdekel a játékról szóló tesztem, itt elolvashatod:
https://gepigeny.hu/user/pafry/teszt/1350

Neked mi a véleményed a Metro világáról?

Ugyan nem a kezdetektől fogva követem az Ubisoft, kezdetben pedig még a Crytek által megalkotott játéksorozatot (a 2004-es első rész kijöttekor még csak 6 éves voltam), viszont visszamenőleg az összes epizóddal játszottam, és a sorozat rajongója lettem. Megfogott az egész alapkoncepció, a történetek, az eseménydús játékmenet, az emlékezetes karakterek, nem hiába ez a kiadó jelenleg egyik legnagyobb franchise-a az Assassin's Creed mellett. Most megpróbálom őket rangsorolni a legrosszabbtól (természetesen ezt sem tartom rossznak, koránt sem) a legjobbig, mely számomra a legmeghatározóbb volt. A lista szubjektív, teljesen az én véleményemen alapul, semmilyen minőségbeli rangsorolást nem vettem számításba.

8. Far Cry

Egyáltalán nem beszélhetünk rossz játékról az első Far Cry rész esetében, ám nálam mégis ez játszotta a legkisebb szerepet a végigjátszások során, mivel nem volt a gyerekkorom része, és csak utólag, 1-2 éve pótoltam. A Crytek gyakorlatilag egy tech demo-ból csiholta össze játékká ezt az epizódot, és milyen jól is tette ezt, mivel lefektette ennek a nagyszerű franchise-nak az alapjait. Jack Carver története szórakoztató, és gyönyörű környezetben játszódott, a fejlesztő mindent belepakolt, aminek köszönhetően a kor egyik legszebb videojátékává vált. Sok hangsúlyt nem helyez a karakterekre, a legtöbb időt a trópusi szigeten való lövöldözések, és akciózások fogják kitenni. És persze ebben a részben még szörnyek is betöltenek bizonyos szerepet.

7. Far Cry 2

Egy korábbi cikkben már ejtettem róla pár szót, a második rész érkezéséig 4 évet kellett várni, 2008-ban azonban az év talán legszebb játéka lett. Az afrikai szavannáknak van egy sajátos hangulata, de maga a játékmenet egy kicsit retronak érződik, ezért is tettem a hetedik helyre a sorozat mára már ikonikus második felvonását. A Sakál kiiktatása, és ezzel a polgárháború felszámolása a két afrikai frakció között már nyomokban hasonlít a későbbi epizódok felszabadításban bővelkedő történeteihez, azonban még egyelőre kezdetlegesebb játékmechanikai megoldásokkal. Azonban az vitathatatlan, hogy talán ebbe a részbe tették bele a legtöbb realisztikus részletet (pl. fegyverek elakadása).

6. Far Cry: New Dawn

A legfrissebb megjelenés a listán, a 2019-es New Dawn nálam a gyenge középmezőnyben végzett. Kissé furcsa volt elsőre, hogy az Ubisoft nem egészen egy év kihagyás után már rögtön piacra is dob egy újabb epizódot, azonban mikor elkezdtem vele játszani, kibújt a szög a zsákból. Gyakorlatilag egy átdolgozott verzióját kaptuk meg az ezt megelőző résznek, valamennyivel kisebb térképpel, és egy poszt-apokaliptikus környezettel, mely 17 évvel az 5. rész után játszódik. Aki ismeri annak történetét is, megérti, hogy a világ miért apokalipszis utáni állapotokban szenved. Számomra egy kicsit elhamarkodottnak tűnt a rész megjelentetése, nem is kapott igazán extra történetet, csupán továbbvitte kissé a Far Cry 5 cselekményét, amolyan nagyobb DLC-nek is beillett volna. Főgonoszai, az ikerlányok pedig ugyan hatásosnak akarnak tűnni, számomra sajnos az egyik legfelejthetőbbek közé tartoznak.

5. Far Cry: Blood Dragon

Sokak listáján bizonyára előkelőbb helyet foglal el ez a teljesen komolytalan, 80-as évekbeli akcófilm paródiának is felfogható epizód, azonban a 3. részre épülő, 2013-as Blood Dragon nálam az 5. helyet szerezte meg magának. Rengetegen szerették, és szeretik a mai napig, ugyanis rengeteg humorforrást tartogat számunkra történetében. Egy átlagosnál jóval kisebb térképet kapunk, melyen főhősünkkel, Rex Colt-tal kell egy nukleáris háború utáni földön boldogulnunk. Képregényszerű átvezetők tarkítják rendes videók helyett a játékmenetet, ezzel növelve a hangulatot, és téve rendkívül egyedivé a részt a többihez képest.

4. Far Cry 4

A lista első felében már azok az epizódok szerepelnek, melyeket bármikor, bármilyen hangulatomban újra elővennék végigjátszani, és nem egyszer már meg is tettem ezt a múltban. A negyedik rész 2014-ben jelent meg, és emlékszem rettentően vártam. Sajnos az akkori laptopomon nem futott valami fényesen, ám ez sem riasztott el a végigjátszásától, egyszerűen annyira magamba akartam szívni az új történetet, az új főgonosszal, Pagan Minnel együtt, aki a mai napig az egyik kedvenc karakterem a szériából. Főhősünk ezúttal az Ajay Ghale névre hallgat, és kidolgozott személyiséget kapott, melyet szintén jól eltaláltak. A játék egy rendkívül kidolgozott, Himalája környéki, hegyvidékekkel tarkított térképen, Kyrat képzeletbeli országában játszódik, ahol már az említett diktátor az uralkodó. Itt csatlakozunk egy véletlen folytán a Golden Path nevű ellenállókhoz, kiknek két vezetője, Amita és Sabal irányítja a hadműveleteket. Ez a két karakter is hihetetlen jól sikerült, és élvezetesen ábrázolták a kettejük között vibráló folyamatos feszültséget. Többfajta befejezéssel rendelkezik, a készítők pedig még azt is megjátszották, hogy ezek közül az egyikkel mindössze 15 perc alatt végigjátszható a játék.

3. Far Cry 5

Sokat gondolkodtam a második, és a harmadik helyezett között, végül az ötödik rész az ezt megelőző számozott epizódokhoz való hasonlósága miatt került a dobogó legalsó fokára. A 2018-as Far Cry 5 egy kiváló történettel rendelkezik, mellyel szerintem sokkal élvezetesebb lett az ekkorra már kissé elcsépelt "szabadítsd fel a területeket az elnyomás alól" formula. Az USA Montana államában, egy képzeletbeli megyében, Hope-ban játszódó történet végre igazi amerikai elemeket vonultathat fel, és nem is fukarkodik ezekkel. Visszatérnek a bázisfoglalások, a mérhetetlenül nagy terület felfedezése (ezúttal már tornyok nélkül), és a rengeteg fajta fegyver, mellyel az ellent irthatjuk. Karakterünk sajnos nem kapott személyiséget, teljesen testre szabhatjuk, bár én úgy gondolom, ezeknek a játékoknak jól állt a kidolgozott főszereplő. A megyét egy szekta tartja rettegésben, kiknek feje a Seed család. Mindjárt 3 főbb vezért kapunk a nyakunkba az elején, John, Faith, és Jacob Seed képében, kiket összeköt az "Atya", a szekta feje, Joseph Seed. Ez utóbbi egyértelműen kiemelkedik a többiek közül, akik ugyan szintén megfelelő mélységet kaptak saját történetszálukban, azonban Joseph karaktere még erre is rátesz egy lapáttal. Meg merem kockáztatni, hogy az évtized második felének egyik legemlékezetesebb főgonoszát kaptuk meg képében. Érkezett továbbá 3 DLC a játékhoz, melyek ugyan nem a fő epizód történetéhez tesznek hozzá, ám önmagukban is élvezetesek lettek, kiváltképp a Lost on Mars.

2. Far Cry: Primal

A 2016-os számozatlan folytatás egy teljesen egyedi hangulatot, és ötletet felvonultatva robbant be, a sorozattól teljesen szokatlan környezetbe, az őskorba repítve bennünket. Szembe kell néznünk a kor nyers viszontagságaival, vadállatokkal, és az ellenséges törzsekkel, melyekhez mindössze olyan kezdetleges fegyvereket használhatunk, mint a kőbalta, vagy egy egyszerű lándzsa. Csak te, és az anyatermészet, ahogy egy másfél évvel ezelőtti tesztemben már megfogalmaztam. Főhősünk Takkar, ki elveszett klánját keresi a vad vidéken, majd később aztán már saját falut alapít. Ez amolyan bázisként is szolgál, ahonnan a legtöbb küldetést elindíthatjuk, mely szintén szokatlan húzás volt a sorozattól, de nekem nagyon bejött. A karakterek sajnos nem voltak túl emlékezetesek, de az alaphangulat, és a grafika nekem abszolút elvitte a hátán az egész játékot. Végül is, ki ne akarna kardfogú tigrisek hátán lovagolni?

1. Far Cry 3

És elérkeztünk a csúcsponthoz, ahogy azt már előre sejteni lehetett, a harmadik rész egyértelműen vitt mindent ezen a képzeletbeli listán. Egy évtizedre előre meghatározta a sorozat játékmechanikai alapjait, és 2012-ben majdhogynem tökéletes játékként emlegették, mely címre nálam rá is szolgált rendesen. Ez a játék rengeteg emlékezetes karaktert vonultat fel, a főszereplő Jason Brody-tól elkezdve (ki igen jelentős fejlődésen megy keresztül) Citra Talugmai-on keresztül egészen a 2010-es évek talán egyik legikonikusabb gonoszáig, Vaas Montenegro-ig. Rajtuk kívül még nagyon sokan szerepelnek ebben a történetben, melyben Jason és baráti társasága egy ismeretlen trópusi szigetre keverednek, ahol elfogják őket a helyi kalózok, Vaas emberei, és akaratlanul is egy játszma részeivé válnak. Jason kiszabadul a fogságból, és az utolsó pillanatban menekül meg a Rakyat nevű törzs vezetőjének, Dennisnek köszönhetően, aki aztán megtanítja a tudatlan fiűt a vadonban való túlélés alapjaira. Ezután Jasonnek csak egyetlen célja lesz: megmenteni barátait a kalózok fogságából. Ehhez azonban számos viszontagságon kell keresztülmennie, melyet mi sok órányi izgalmas játékmenetként fogunk érzékelni. A küldetések változatosak, lesz itt rajtaütés, kincskeresés, de még motorcsónakos üldözés is. Ezzel a résszel kerültek be a jól ismert játékelemek, a bázisfoglalás, melyek aztán gyorsutazási pontok lettek a méretes térképen, és az adótornyok felfedezése, mellyel láthatóvá vált a térkép egy-egy szeglete, a rengeteg gyűjthető tárgyról pedig már ne is beszéljünk. Eddig ötször játszottam végig, az utolsó kettőt a legnehezebb fokozaton, és valószínűleg a hatodik kijátszás sincs már túl messze.

Ti szeretitek a Far Cry szériát? Nálatok hogy néz ki ez a sorrend?

A koronavírus sajnálatos módon a négy fal közé szorít rengeteg embert, és csak reménykedni tudunk benne, hogy a járvány amilyen gyorsan elterjedt, olyan sebesen is csitul el. Viszont addig is, az otthonaikban rekedteknek számos lehetőség áll birtokában, már csak a becsavarodás elkerülése végett is. Ezek egyike a videojáték. Akik alapból is játszanak, azoknak most vissza nem térő alkalom nyílt a régóta tologatott címek bepótlására, akik pedig még csak közelébe sem mentek a játékoknak, közülük is lesznek majd páran, akik esélyt adnak ennek a csodás hobbinak. Íme néhány cím a ma már retronak számító, évtizedes játékok közül, melyekkel biztosan elütheted az unalmas otthoni óráidat!

Age of Empires sorozat

Sokaknak talán be sem kell mutatni, a híres RTS (real time strategy, azaz valós idejű stratégia) játék a megjelenése óta népes rajongótáborral rendelkezik, és a mai napig érkeznek a család újabb tagjai. A játék egy felülnézetes stratégia, amelyben az ellenfél ellen vezetjük seregünket, miközben mi magunk is különböző korokon át fejlődünk, ahogy a történelem során is tettük Az első rész 1997-ben jelent meg, témája az ókori birodalmak, köztük Róma, Egyiptom, és a Kínai Birodalom. Talán a második rész érte el a legnagyobb sikert, amely 1999-es, és a középkorra fókuszál. Sokmindent kijavítottak benne az első részhez képest, kiforrottabb, és minden téren jobb játékot kaptunk, melyben a középkor híres csatái elevenednek meg képernyőnkön, és barátaink ellen is összemérhetjük tudásunkat az online multiplayer segítségével. A harmadik rész már nem lett ekkora durranás, de még mindig klasszikus darabnak számít, és a felfedezések korának állít emléket, hasonló tálalásban. Mint mondtam, a mai napig érkeznek újabb családtagok, nemrégiben a játékok 20. évfordulójára felújították az első, és a második részt, készül a harmadik rész újragondolása, valamint hamarosan megérkezik a negyedik felvonás is. Aki még nem tette, itt az idő elkezdeni a bepótlásukat!

Diablo sorozat

Szintén egy kultuszjátéknak számító sorozat, a jobb napokat is megélt Blizzard Entertainment egyik első átütő sikere, mely 1996-ban indult útnak, az akkor lenyűgözőnek számító első résszel. A játékban karakterünkkel egyre mélyebbre hatolunk a kazamatákban, rengeteg démoni lényt, szörnyeteget, rémet legyőzve, mígnem elérjük magát a poklot, ahol a címben szereplő Diablo vár majd ránk végső ellenségként. Rengeteg kattintás, sok órányi démonírtás, és egy remek játékélmény gazdagít majd bennünket a végigjátszás során, miközben a játék világának meglepően részletes történetével is megismerkedhetünk. A Blizzard híresen jó a történetmesélésben, úgyhogy csalódni ebben az aspektusban biztosan nem fogunk. Az Age of Empires sorozathoz hasonlóan itt is a második rész mondható a legsikeresebbnek a játékosok körében, mely 2000-ben látott napvilágot, a harmadik részre pedig egészen 2012-ig kellett várnunk, ám azóta már az is klasszikusnak mondható. Már itt is előkészületben a negyedik felvonás, így ha még nem tettétek, egy végigjátszás mindenképp ajánlott!

Half Life 1-2

A Half Life egy sok tekintetben úttörő játék volt a piacon, a Steam játékáruház megalkotóinak, a Valve-nak ezzel a címmel sikerült először nagyot robbantania, 1998-ban. Egy belső nézetes, lövöldözős játékról van szó, amely azonban jóval több ennél, mivel komplex története, és addig soha nem látott játékmechanikai megoldásai magasra tették a lécet a kor játékai számára. Mára egy kissé ugyan elavultnak tűnhet, azonban még így is rendkívül élvezetes darab. A történetet mindenki fedezze fel magának, nem szeretném lelőni a poént. A második rész már jóval jobban néz ki, sőt, korának talán legszebb videojátéka volt 2004-ben, és ha lehet, mindenben rátett még egy lapáttal az első részre. A harmadik részben már több, mint 15 éve reménykednek a lelkes rajongók, egyelőre mindhiába, ám kárpótlásul nemrég jelent meg a játék világában játszódó Half Life: Alyx, azonban csak VR headsetekre.

Need For Speed Underground 2, és Most Wanted

Az autós játékok szerelmesei 100%, hogy hallottak a legendás NFS sorozat ezen két címéről, melyek a széria talán legközkedveltebb darabjai lettek, pedig azóta már megért számos folytatást, és újragondolást. Az NFS még ma is egy élő-lélegző sorozat, durván 2 évente jelenik meg új játék belőle, azonban egyik sem tudott olyan nagy hatással lenni, és klasszikussá válni, mint ezek ketten. A világ nyílt, arra autózunk, amerre kedvünk tartja, és autóinkat is kedvünkre tuningolhatjuk a legújabb cuccokkal. Utcai versenyek, illegális menetek, rendőrségi üldözés, félelmetes sebességű autók, minden, ami egy kiváló autós játékhoz szükséges.

The Elder Scrolls sorozat (Morrowind, Oblivion, Skyrim)

Tetszik vagy sem, a legutóbbi, 2011-es Skyrim is már-már retro játéknak számít, hiszen számomra is hihetetlen, de már 9 éve, hogy megjelent az azóta legendássá váló RPG (role playing game - szerepjáték). Ez az alapvetően belsőnézetes játék egy fantasy világba, Tamrielre kalauzol el bennünket, hogy megismertesse velünk minden idők egyik legkiterjedtebb fantázia univerzumát, amelyet videojátékokban valaha láttunk. Ezt úgy képzeljük el, hogy ha például bemegyünk egy könyvtárba, minden egyes könyvet elolvashatunk, külön-külön. De persze nem csak olvasgatni fogunk majd, a birodalmak közti háborútól elkezdve sárkányölésig, és a hatalmas térképek felfedezéséig bőven lesz dolgunk. A sorozat első két részét (Arena és Daggerfall) direkt hagytam ki, mivel ezeket sajnos nem volt módom kipróbálni egyelőre, viszont nem is hasonlítanak annyira kinézetben a 2002-es Morrowinddal elkezdődő hármasra. Egy szó mint száz, ezekbe aztán lehet pakolni az órákat, észre sem vesszük!

World of Warcraft

A végére pedig egy igazi időgyilkost tartogattam, a már fentebb emlitett Blizzard magnum opusa, talán a legnagyobb mesterműve, a 2004-ben hódító útjára indult WoW. Az alkotók egy korábbi sikersorozatukat, a Warcraft-ot vették alapul, hogy megalkossák ezt a hihetetlen nagy térképméretekkel rendelkező, és elképesztően részletes történettel bíró MMORPG-t (massively multiplayer online role playing game - sokszereplős online szerepjáték). Az alapjáték azóta folyamatosan frissült újabb és újabb kiegészítőkkel, melyek továbbvitték a történetet, és jelentős területekkel bővítették ki a térképet. A játékban már az is önmagában rettentő időigényes, míg maximum szintre emeljük karakterünket (melyből nem csak egy lehet természetesen), ám miután elértük ezt a szintet, gyakorlatilag akkor kezdődik az igazi játék, a rengeteg hadjárattal, kazamata irtással, hátasok, és egyéb ritkaságok beszerzésével, a világ felfedezésével, és persze az egymás ellen, vagy épp egymással való végtelen játékkal. A játék előfizetős rendszerben működik, azonban számos tört szerveren (például a magyar Tauri) kipróbálhatod, hogy egyáltalán tetszik-e, és ha beszippant, még mindig gondolkodhatsz az eredeti megvételén.

Ennyi lett volna mára, válogassatok kedvetekre, és sose hagyjon el benneteket a remény. Előbb-utóbb vége lesz ennek a kényszerhelyzetnek, de addigra lehet, hogy sokan éppen ezeknek a játékoknak köszönhetően bővülnek egy új hobbival. Kitartás, és jó játékot!

 Kövess Facebookon: https://www.facebook.com/videogameopinions

Manapság számos internetes hírportál, és Youtube csatorna is berendezkedett a videojátékok széles palettájának ismertetésére, és végigjátszására egyaránt. Hazánkban is több ilyen portál, és személy megtalálható, akik mind azon dolgoznak, hogy a videojátékos ipar minél szélesebb körben elterjedt legyen, valamint hogy minél többen ismerhessék meg ezeket az audiovizuális élményeket. Ha te is gondolkodtál már azon, milyen lenne csatlakozni ezekhez az emberekhez, és saját véleményedet beletéve teszteket írni, akkor jó helyen jársz.

1. Tipp: Csak olyan játékról írj, melyet már teljesen kiismertél, és végig is játszottál!

Az első, és legfontosabb dolog, a játék teljes körű ismerete, és minden apró dolog alapos észrevételezése végigjátszás közben. Azokról a játékokról születnek az igazán jó tesztek, melyek érdeklik is az adott tesztelőt, és örömet okoz neki a játékkal eltöltött 10-20, vagy akár ennél is több óra. Muszájból sose játssz egy játékkal, kivéve persze, ha már ez a kötelező munkád.

2. Tipp: Ne használj bonyolult szakszavakat, vagy csak ne túl nagy mennyiségben!

Ha esetleg mélyebben ismered a témát, és már régebb óta mozogsz a videojátékos köreidben, ismerhetsz bizonyos szakszavakat, melyekkel elsősorban a játék fejlesztői, és az ipar szakemberei dobálóznak. Ezek a nagy többség, így egy átlag játékos számára sem feltétlenül ismeretesek, így érdemes őket kihagyni az élménybeszámolóból.

3. Tipp: A végigjátszás után minél hamarabb kezdj neki!

Miután végeztünk a történettel, még frissek bennünk a megszerzett élmények, és tapasztalatok, legyenek akár jók, vagy rosszak. Így érdemes belekezdeni akár azonnal a teszt megírásába, mivel ekkor tudunk, még egy kicsit átszellemülve írásba adni a lehető legpontosabb leírást.

4. Tipp: Add bele magadat is!

A teszt ne csak száraz tényekről, és a játékmechanikák leírásáról szóljon. Add hozzá személyes élményeidet, történeteidet esetleg, vagy akár az érzéseket, melyeket átéltél, miközben játszottál egy-egy adott történetszakaszban. Ezek teszik igazán egyedivé a tesztedet.

5. Tipp: Nézd meg más tesztek felépítését!

Nagy inspirációt jelenthetnek más, már tapasztaltabb cikkírók tesztjei, melyekből érdemes átnézni párat, mielőtt sajátot írunk. Elnézhetjük tőlük a tartalmi felvezetést, a formai sajátosságokat, a kifejezéseket, ám soha ne másoljunk át semmi konkrétumot tőlük a saját tesztünkbe! Minden esetben a saját szavainkat használjuk.

6. Tipp: Dobd fel képekkel!

Lehetőség szerint, dobj bele a tesztedbe pár, akár saját készítésű képet is a játékból! Feldobják az összképet, tagolják, átláthatóbbá teszik a szöveget, és ezekkel is átadhatsz bizonyos mennyiségű információt olvasóidnak.

+ Tipp: Találd meg a megfelelő platformot a publikáláshoz!

Sok olyan weboldal van, melyen hallathatod hangodat ebben a témában, és közzéteheted munkáidat. Én a gépigény.hu felületét használtam évekig, sőt, még most is teszek ki néha egy-egy tesztet. Alább belinkelek egyet-kettőt az ott közzétett tesztjeim közül, talán számotokra is nyújthat egy minimális kiindulási pontot!

Köszönöm hogy elolvastad, hamarosan újra írok!

 Kövess Facebookon: https://www.facebook.com/videogameopinions

Néhány Gépigény.hu tesztem: 

Tom Clancy's The Division Teszt: https://gepigeny.hu/user/pafry/teszt/1349

Hellblade: Senua's Sacrifice Teszt: https://gepigeny.hu/user/pafry/teszt/1347

FarCry: Primal Teszt: https://gepigeny.hu/user/pafry/teszt/1312