Magam sem gondoltam volna, de az elmúlt 3 hetem gyakorlatilag egyetlen egy játék körül forgott, ez pedig az InnoGames 2009 óta létező böngészős játéka, a Grepolis.

Egy tökéletesen véletlenszerű elhatározás volt az egész, már 2010-ben is játszottam a Grepolissal, ám akkor még túlságosan is kicsi voltam ahhoz, hogy megértsem a játék komplexebb működését. Most azonban újból regisztráltam, már csak azért is, hogy bosszút álljak a múltbéli sérelmekért, mikor is akárhány fiókot is csináltam, az összeset úgy ahogy volt, el is foglalták rövid időn belül. Most viszont én akartam az lenni, aki másokat kitaszít a játékból, bármennyire is kegyetlenül hangzik, és ezzel talán az egykori kisgyerek énemet is boldoggá tehetném.

Azoknak, akik sosem találkoztak volna a játékkal: a Grepolis egy böngészőben, illetve telefonos alkalmazásban játszható, városépítős-fejlesztős-városfoglalós játék, amely már több, mint 10 éve nagy sikerrel fut, számos végigjátszott szervert maga mögött tudva. Az ókori görög városállamokat veszi mintául, az egész játék ókori görög környezetben játszódik korabeli katonákkal, épületekkel, és persze a mitológiával. A játékos bekerül egy hatalmas, szigetekkel tarkított térképre, amely szigeteken az összes többi játékos városa is található. Kezdetekben egy várost, a sajátját tudja managelni, fejleszteni az épületeket és a bányákat, hogy minél több nyersanyagot nyerjen ki belőlük, illetve katonákat toboroz, hogy küldetésekre mehessen velük, illetve hogy megvédhesse magát másokkal szemben. A játék valódi szépsége azonban a szövetségek rendszerében rejlik, egy erős szövetség nélkül ugyanis halálra vagyunk ítélve. Szövetkeznünk kell más játékosokkal, vagy felvételt nyernünk már meglévő szövetségekbe, hogy együtt aztán sikerre vigyük az adott szerver világát, és a lehető legnagyobb területet hódítsuk meg belőle, egy igazi klánként együttműködve (a fejlesztő másik nem kevésbé sikeres játéka a Klánháború is).

Szerencsére még a világ indulása után néhány nappal sikerült becsatlakoznom éppen, így valós esélyekkel indultam neki az egésznek, nem kellett félnem attól, hogy leküzdhetetlen erőviszonyokkal kell szembenéznem. Sikerült is egy erős, jelenleg top 10-es szövetségbe bekerülnöm, elég komolynak is tűnik, sokan látszik, mennyire komolyan veszik az egész játékot, így úgy döntöttem, én sem veszem félvállról, és nekilendülök, amennyire csak lehet. Itt mutatkozik meg az, hogy mennyire bele lehet élni magunkat egy játékba, ha elég komplex ahhoz, hogy elvesszünk benne, a fejlesztésekben, a foglalásokban, és az egymással való diplomáciában. Rengeteg múlik azon, hogyan viszonyulsz játékostársaidhoz, hiszen itt pontosan azt kapod vissza, amennyit adsz, legalábbis egy jó szövetség esetén. A Grepolis, illetve a játékmechanikában hozzá igen közel álló Klánháború megtanít minket csapatban gondolkodni, törődni a szövetségünk tagjaival, és akár még barátságok is kialakulhatnak a közös fórumon, ahol a szövetség vitathatja meg kisebb-nagyobb dolgait.

Lassan már lecsengőben van a karanténhelyzet, feloldották a korlátozásokat, így szépen minden kezd visszatérni a régi kerékvágásba. Így csak annak ajánlom a játékot, aki valóban felkészült arra, hogy nagyon sokat kell vele foglalkozni, minden nap legalabb egy tíz percre belépni, benyomni a fejlesztéseket, egyéb esetben pedig ennél jóval többet is rááldozni akár. Ám a sikerélmények miatt szerintem mindenképpen megéri legalább egyszer bevállalni ezt a hosszabb időszakot, hiszen egy remek közösség tagja lehetsz, és sok segítőkész, és jó arc embert ismerhetsz meg általa.

Ugyan nemsokára államvizsgázok, és emiatt a blogra sem volt időm mostanában, ám úgy éreztem, a Grepolisról mindenképp ejtenék pár szót, ha már így uralta az elmúlt 2-3 hetemet játékok terén. Amint letudom az államvizsgát másfél hét múlva, olyan szinten vetem bele magam a blogírásba, mint még sosem.

Addig is legyetek jók, játszatok sokat, és élvezzétek az előttünk álló nyarat!