Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez nem egy toplista, hanem saját vélemény, és olyan játékokat tartalmaz, melyekkel már volt szerencsém játszani nekem is. Van köztük lövöldözős, co-op, de horror is akad, egyből kettő is. Mindegyikben közös egy elem: kreativitásukkal üde színfoltot jelentenek az egyhangú sémára épülő játékok között.

Lurking

A Lurking névre keresztelt game egy horrorjáték, mely nem egyszerűen belehelyez minket a szokásos félhomályos rémisztgetős szituációba, hanem tesz bele még egy csavart, amely kiemeli az egyszerű horrorok közül. Ugyanis itt a hangunkat kell használnunk ahhoz, hogy egyáltalán lássunk valamit. A hanghullámok, melyeket karakterünk lépései keltenek (vagy akár mi is adhatunk ki hangokat a mikrofonunkba) világítják meg az előttünk elterülő útvonalat. Normál esetben fehéren verődik vissza minden hanghullám, ám ha ellenség van a közelben, róla már pirosan, így téve markáns különbséget. Első hallásra elég egyszerű receptnek tűnik, azonban úgy, hogy benne van az ember, már sokkal jobban beleélős a dolog. Ja, és vr támogatást is élvez, tehát virtuális valóság szemüvegekkel is játszható, ami még néhány szintet dob az élményen.

Superhot

Nem egy hagyományos belsőnézetes lövöldéről beszélünk, a Superhot ugyanis a hangokkal ellentétben az idővel szórakozik. Az idő csak akkor telik, ha mozgunk a karakterünkkel, és ezt kihasználva kell megpróbálni elkerülni a ránk golyózáport küldő ellenfelek lövéseit. Egy elég szürreális világban játszódik az egész, piros kristályemberek lőnek ránk egy teljesen steril, fehér környezetben, azonban ez mára már a játék védjegye lett, és 1000 cím közül is felismernénk ennek köszönhetően. Nagyszerű ötvözete az időmainpulációs puzzle, és az fps lövöldözős játékoknak.

Layers of Fear

Újabb horror a Lurking után, a Layers of Fear egy lecsúszott festőművész mindennapjait mutatja be a saját, kastélyszerű házában, ahol azonban egy idő után kezdenek elborulni a dolgok. A ház egyre inkább a festő fejében kavargó érzelmeket, és félelmeket kezdi el szimbolizálni, ennek köszönhetően pedig mi magunk sem érezhetjük soha biztonságban magunkat, ugyanis a környezet körülöttünk folyamatosan változik. Lehet, hogy amerről jöttünk, az már teljesen máshogyan néz ki, ha elkezdünk visszafelé menni, ez pedig egy olyan szokatlan bizonytalanságot ad hozzá a játékélményhez, mely miatt mindenképpen itt van a helye a listámon. Nekem talán az volt a leghangsúlyosabb élményem, mikor egy folyosó végére érve egy zárt ajtót találtam, és egyszerűen percekig próbáltam rájönni, hogyan is kellene kinyitni. Aztán egyszerűen csak megfordultam, és teljesen más kép fogadott, már nem is a folyosó végén, hanem egy szobában voltam, és természetesen a másik irányba kellett már továbbmenni. Egy szó mint száz: néha nem te játszol a játékkal, hanem az játszik veled.

A Way Out

A cím már beszédes lehet, a Way Out két férfi kalandos szökését mutatja be egy szigorúan őrzött börtönből. Alapvetően két játékos összedolgozására van szükség a képernyők előtt is, mert a játék tele van olyan feladatokkal, melyeket egyedül aligha lehetne megoldani. Ebben rejlik a játék nagy erőssége, ugyanis végig szoros együttműködést, csapatjátékot kell tanúsítani. Hasonló címként megemlíteném az EA gondozásában megjelent Unravel második részét, illetve a Brothers: A Tale of Two Sons című gyöngyszemet, melyek szintén két fő összedolgozására építenek. Ha egy kis egyedi multiplayer élményre vágytok, ezeket érdemes kipróbálni.

Portal & Portal 2

Utoljára pedig ki ne ismerné a Valve klasszikusát, a Portal széria két játékát, melyek rendkívül kreatív játékmenetükkel lopták be magukat a játékosok szívébe. Már az első játék is jól kezelte a portálokon keresztülmenő játékmenet lényegét, melyben az általunk nyitható portálok által oldhatunk meg különböző puzzle feladatokat ebben az fps nézetű játékban, azonban mindezt a második rész vitte tökélyre. Mint tudjuk, a Valve nem tud háromig számolni, így sajnos nincs tervben a folytatás, ám a mai napig érdemes elővenni a Portalokat, hiszen minden egyes alkalommal felfedezhetünk valami újat a játékban.

Nektek volt már dolgotok hasonlóan kreatív játékkal? Mi fogott meg bennük?