Végigveszem sorban, hogy melyek voltak azok a videojátékok, melyek rám nagy hatással voltak az elmúlt 18 éves játékos pályafutásom során. Sok ilyen cím van, ezért ezt a cikket két részben szerettem volna leközölni. A címek nagyrészt személyes vonatkozás miatt kerültek be, és nem feltétlen azért, mert annyira jók, és meghatározók lennének, azonban mindegyik jelent valamit számomra. Fontos, hogy nem raktam őket sorrendbe, ahogy eszembe jutottak, úgy vetettem őket papírra.

Just Cause 2-3

Jelenleg éppen a 4. résszel próbálkozok játszani, nem akartam hinni a kritikusoknak a játék állapotát illetően, és most hogy ingyenes lett az Epic Games Store-ban egy hétre, nem hagyhattam ki az alkalmat. Hát, egy órányi játék után annyit mondhatok, közel sem hozza sajnos a 3, de még a második rész szintjét sem (sokszor grafikailag sem). De adok neki egy esélyt, mivel az előbb említett két rész számomra igencsak bejött. A hatalmas, nyílt világ, a végtelen szabadság, a rengeteg felfedezésre váró terület mind-mind olyan dolog volt, amit akkoriban kerestem a játékokban. A 2-vel 2014 végén találkoztam először, és márciusban már jött is a hír, hogy hamarosan megkapjuk a 3. részt, emlékszem, mennyire vártam, és mennyire hihetetlenül szépnek tűnt 2015 tavaszán a trailerekben. Sajnos az akkori laptopom nem lett volna képes futtatni, így egészen 2018 végéig várnom kellett, hogy magam is kijátszhassam, ám megérte az egész. A történettel nem kell különösebben foglalkozni véleményem szerint, a főszereplőn kívül nem tartalmaz egyik rész sem túl emlékezetes karaktereket, de nem is ez a lényeg az egészben, hanem a játékélmény maga, illetve a világ, melyet vissza kell foglalnunk az épp aktuális rosszfiúktól. A második rész nálam előrébb van, a szép emlékek miatt, illetve a retro faktort tekintve is.

Sacrifice

Ez az a játék, amelynek kiskoromban mindössze csak a demo verziójával játszottam (ekkor még bőven csináltak ilyenekből külön cd-ket), amely 2 pályát, és kevés tartalmat hordozott magában. Azonban ezt újra, és újra, rengetegszer végigjátszottam, mivel egyszerűen ettől a kis részlettől is teljesen lázba jöttem minden alkalommal. Aztán most, sok idővel később, végre megvehettem a teljes játékot, amely számomra minden pénzt megért. Az évezred fordulón, 1999 végén jelent meg ez, az akkor elképesztően lenyűgözőnek számító grafikával megáldott RTS-TPS egyveleg. Egy rendkívül egyedi, és részletes karaktereket felvonultató történettel rendelkezik, melynek magas újrajátszhatósági faktora van. Mi egy varázslót alakítunk, kinek nem kevesebb, mint 5 isten kegyeit kell keresnie, ezeknek az isteneknek a párbeszédei pedig remekül lettek kidolgozva. Egy-egy pálya előtt választhatunk, hogy melyik istennek segítünk, és ezek alapján fogjuk megkapni az újabb és újabb lényeket, melyeket majd csatában idézhetünk, és a varázslatainkat. Az istenek mindegyike egy-egy elemet képvisel, természet, föld, levegő, tűz, és halál, ennek megfelelően pedig lényeik, és varázslataik is ezek alapján épülnek fel. Egy pálya elején egy oltárral rendelkezünk, melynek az adott játék közepétől van általában nagyobb haszna. Egyetlen nyersanyagunk a lélek lesz, valamint hősünk rendelkezik életerővel, és manával, melyből varázsolhat. A leidézett lényeket a pályákon irányíthatjuk, melyeket lelkekből idézhetünk, amiket viszont úgy szerezhetünk, ha begyűjtjük az ellenséges elesett lények lelkeit, majd oltárunkon a magunkévá tesszük azt. A cél legtöbbször az ellenséges varázsló, vagy varázslók oltárának megszentségtelenítése azáltal, hogy közel férkőzünk, és egyet a saját lényeink közül feláldozunk rajta (innen a játék címe). Ez egymás ellen játszva barátokkal is hihetetlen szórakoztató tud lenni (mivel van benne multi), ha beletanulunk egy idő után, ami mondjuk azért beletelik majd 1-2 órába. Igazán készülhetne belőle egy jófajta remaster, ha már úgyis azoknak a korát éljük.

Age of Empires II

Korábbi cikkemben már tettem róla említést, azonban itt sem mehetek el mellette szó nélkül, hiszen gyerekkorom egyik legmeghatározóbb játéka volt. Nővérem későbbi férjétől kaptam meg, nagyjából 2008 környékén, és szerelem volt első látásra. Akkor már egy ideje játszottam az első résszel, azt is kifejezetten élveztem, viszont a második témája, a középkor sokkal jobban bejött. A csaták, a híres harcosok, akiknek nevét már alapból sokszor ismertem, az építkezés, az erők összemérése, a fejlődés igencsak rabul tudott ejteni, és tart fogva mind a mai napig, számomra ez a játék egyszerűen kortalannak számít. Bármikor szívesen előveszem, és néha még ma is nyomunk a haverokkal 1-1 egymás elleni menetet. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kicsit is szereti a történelmet.

Grand Theft Auto: San Andreas

Egy általános sulis osztálytársamnál találkoztam életemben először ezzel a játékkal, valamikor 2009-ben (azért ilyen későn értesültem mindegyik játékról, mivel csak 2014 nyarától van nálunk internet, kis faluban élek). Már akkor egyből megfogott az egész játékmenet. Azt csinálok, amit akarok? Bármelyik kocsiba be lehet szállni? Hatalmas, nyílt világ van, amiben bármerre lehet menni? Sokat akkor nem játszottam vele, de a fejemben nagyon megragadt az egész, és alig vártam, hogy újra játszhassak vele. Ez végül csak 2013-ban valósult meg, ekkor mentem kollégiumba, és az informatika teremben le volt töltve néhány gépre. Nagyon sokat töltöttem ott, de persze a történet a legkevésbé sem érdekelt, annyira el voltam foglalva a hatalmas szabadsággal, melyet a játék biztosított. Aztán amikor megkaptam az első saját laptopomat 2014-ben, arra már az elsők között jött is le a játék, amit aztán már a történettel együtt mindenestől ki is játszottam. Klasszikus darab, aki még nem játszott vele, sürgősen pótolja!

Heroes of Might and Magic IV

Az Age of Empires 2 mellett ez volt a másik játék, amelyet szakadásig nyomtam kisgyerekként (nem, nem a 3, melyet a sorozat legjobbjának tartanak). Egyik korai húsvétra kaptam meg szüleimtől, nagyjából 2007 környékén. Számomra ez a játék testesíti meg az egész Heroes sorozatot, kívülről-belülről ismertem az összes pályáját, az összes ellenfelet, az összes lényt és varázslatot, mindegyikük életpontját, toborzási költségét, a varázslatok mana felhasználását, egyszóval tényleg mindent. Hát gondolhatjátok, mennyire bele voltam temetkezve a játékba, amely ráadásul magyar nyelven volt, ahol beszéltek, ott magyar szinkronnal, így ennyi idősen is mindent elolvastam benne, amit lehetett. A régi, CD-s változat tokja, benne a lemezekkel a mai napig ott figyel a polcomon.

The Elder Scrolls V - Skyrim

Csak úgy, mint a lista eleji Just Cause játékok, úgy ezt is már később kezdtem el játszani, mint a felsorolás többi elemét (mondjuk ezzel nem nagyon játszhattam volna a 2000-es években, lévén 2011 novemberben jelent meg). A TES sorozat 5. része számomra az első volt, mellyel megismerkedtem, egyik akkori kollégiumi szobatársam ajánlatára, és hát mondanom sem kell, azonnal az akkori kedvenc játékommá vált. Az a rengeteg dolog, küldetés, amit csinálni kellett benne, a számos karakter, a változatos, ám egységesen északi tájak, a sárkányok jelenléte, a hatalmas városok, melyeket mind fel lehetett fedezni szabadon... Teljesen beszippantott, és sokáig ez volt az a játék, amelybe a legtöbb időt fektettem (100 valahány óra), melyet később csak a WoW tudott aztán megdönteni. Igencsak időrabló játék, azonban egy percet sem fog megbánni az, aki végigjátszásra adja majd a fejét.

Ez a kis listám első fele, a második felét itt fogjátok megtalálni, miután megjelent:

https://videogameopinions.blog.hu/2020/04/26/kedvenc_videojatekaim_2_resz

Nektek melyek azok a játékok, amik meghatározták a gyerekkorotokat?